Fõbb karakterek: - Lestat de Lioncourt - Gabrielle - Armand - Marius - Akasha és Enkil
Narrátor: Lestat
Ajánló:
Louis, Claudia, Lestat, Armand - ismerõseink az Interjú a vámpírral furcsa, misztikus világából. A Vámpírkrónikák második kötetében ismét találkozunk velük, ám a történet központi alakja ezúttal Lestat, a forradalom küszöbén álló Franciaország egyik elszegényedett arisztokrata családjának sarja. Farkasokkal vív élethalálharcot, zsarnok apjával és gyûlölködõ fivéreivel hadakozik, mígnem a titokzatos Magnustól hajmeresztõ körülmények között megkapja a "Sötét Ajándékot', az egyszerû halandóból a Földön valaha is élt legerõsebb, a vámpírlét szabályainak fittyet hányó halhatatlanná válik. Nyughatatlan természetétõl hajtva keresi a választ a fajtáját fenyegetõ tragédia okaira, kutatja Azokat, akiket õrizni kell, s közben megismeri a vámpírok keletkezésének és elterjedésének történetét, sajátos vallásuk és rítusaik több ezer évre visszanyúló elemeit. Lestat napjainkban egy befutott rockzenekar rajongva tisztelt énekese és menedzsere - emiatt kerül aztán halálos veszedelembe... A végkifejlet megdöbbentõ, az elõzmények ismeretében azonban egy cseppet sem váratlan. E horrorjelenetekben bõvelkedõ regény egyben a különféle természetfölötti lények és a vámpírok egyes kasztjainak történelme is. Az Interjú a vámpírral közvetlen folytatása, ám annak ismerete nélkül is érthetõ, lebilincselõen izgalmas és borzongató olvasmány.
A Lestat, a vámpír tulajdonképpen Lestat útkeresésérõl szól. Ha nem is hasonló módon, és hasonló gondolatoktól vezérelve, de Lestat is átélte mindazt a csalódást, szenvedést és egyben gyönyört, mint amirõl Louis mesélt, az Interjú-ban.
Lestat-nak már halandó korában is sok szenvedés, és csalódás kijutott. Nem tanulhatott, nem szakadhatott el a teljesen más eszméket képviselõ apjától, és testvéreitõl. Még a szabadságot jelentõ színészkedéstõl is megfosztották. Egyetlen szövetségese, saját anyja, Gabrielle. Késõbb pedig Nicolas, aki hozzá hasonlóan szabad, és önálló akar lenni. Megszöknek, és megszabadulnak a kötelezettségeiktõl. Párizsba mennek. De nem sok idõ kell ahhoz, hogy az amúgyse éppen idilli hangulatot beárnyékolja valami még sötétebb. Magnus. Egy öreg, és nagyon visszataszító vámpír, aki örökösének Lestat-ot választotta. Tulajdonképpen erõszakkal átadja neki a Sötét Ajándékot, és Lestat, a vámpír innentõl kezd el létezni...
Hosszú lenne most leírni, miken megy keresztül. A lényeg az, hogy végre megismerhetjük a valódi énjét. Louis éppen abban az idõszakban találkozott vele, amikor Lestatnak fel kellett dolgoznia egész halandó, és halhatatlan életét, és azt le kellett zárnia. Így Louis csak annyit látott belõle, amennyit az megengedett neki.
Hosszú léte folyamán mindvégig társat keresett és keres, hogy kivédje a halhatatlanság által okozott magányt. Sorra hozta a rossz, vagy meggondolatlan döntéseket. Elõször Nicolas, aztán Claudia. Gabrielle-tõl, Louis-tól, Armand-tól, és Marius-tól is el kell szakadnia. Sõt, Akasától is.
Megszenvedi döntései következményeit, ezért igenis helye van itt. Mindegy milyen formában.
|