Armand: "�n gonosz vagyok. Ez ugyeb�r nem hit dolga.”

Lestat: "Lestat vagyok, a v�mp�r, �s halhatatlan vagyok. T�bb�-kev�sb�. A napf�ny, a huzamosabb ideig lobog� tûz heve elpuszt�that. De az is lehet, hogy nem.”

Lestat: "Vaks�ga a m�sok indokaira vagy szenved�seire �pp�gy hozz�tartozott Louis var�zs�hoz, mint k�cos, puha, fekete haja vagy z�ld szem�ben az az �r�k�s d�lt pillant�s."

Lestat: "Csak nem Lestat v�mp�rhoz van szerencs�m! - n�ztem r� a t�k�rben a szõke fiatal k�jencre."

Lestat: "Louis igaz�n a gyarl�s�gok t�kre volt, a legelbûv�lõbb emberi �rd�gfajzat, kit valaha ismertem. M�g Marius sem b�rt volna elk�pzelni ily kedves �s figyelmes teremtm�nyt, minden �z�ben embert, ki m�g arra is megtan�totta Claudi�t, mik�nt haszn�lja az ez�st evõeszk�zt, holott neki azt�n, egyem azt a dr�ga kis fekete sz�v�t, nem volt sz�ks�ge k�sre-vill�ra."

Lestat: "Claudia volt az �n s�t�t gyermekem, szerelmem, bûn�mnek bûne. Claudia �sszet�rte a sz�vem."

Lestat: "Megfordultam, elindultam fel�. Egy n�ma percig csak n�ztem az �vegen �tsz�remlõ k�k f�nyben. - Hol a fekete pal�st, az "�riszab�n�l" varratott fekete kab�t, a selyem nyakraval� �s a t�bbi h�lyes�g? - k�rdeztem fesz�lt hangon.
Tekintet�nk �sszefort.
�n b�rtam tov�bb a hallgat�st. Õ n�m�n elnevette mag�t, �mde k�zben elragadtatott arccal b�mult r�m, aminek titokban �r�ltem. Gyerekes vakmerõs�ggel kiny�jtotta a kez�t, �s megsimogatta sz�rke b�rsonykab�tom hajt�k�j�t. (Louis:) - Nem lehet�nk mindig �lõ legenda. - ..."